Kacsó Sándor életműve

Nyaradszereda Show on map >>

Leírás

<div>Kacsó Sándor író, szerkesztő, 1901. február 21-én született székely földműves szülők gyermekeként a Nyárád menti Mikházán, ahol tanulmányait is kezdte, majd a marosvásárhelyi Katolikus Főgimnáziumba került. Középiskolai tanulmányait 1920-ban fejezte be, majd Kolozsvárra került, ahol egy évet a Tanárképző Intézetben, két évet pedig a Ferdinánd Egyetem hallgatójaként töltött. Első verseit a Jövő Népe lapjain jelentek meg, majd 1922-től a kolozsvári Előre ifjúsági folyóirat, 1923–1925 között a Keleti Ujság, 1925-től 1927-ig az Újság munkatársa volt. Az Erdélyi Helikon munkaközösségének is tagja volt, és az úgynevezett székely írócsoporthoz tartozott. 1926-ban Kemény János alapítványának irodalmi díjával jutalmazták, melynek köszönhetően párizsi tanulmányútra mehetett. Ezt követően 1927 őszétől belső munkatársa, majd 1938-tól 1940-ig a főszerkesztője volt Brassói Lapoknak. Benedek Elekkel felolvasó körutakon vett részt. 1928-ban Szentimrei Jenővel és Tamási Áronnal közösen radikális irodalompolitikát követelt. A székely földművesek gazdasági megsegítésére létrehozott Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet szervezője és vezetője volt. Hasznos Könyvtár címmel tudománynépszerűsítő olcsó sorozatot indított, melynek egyik kötetét maga írta. 1934-ben Kosztolányi Dezső nyomán nyelvművelő könyvet szerkesztett. Publicisztikai írásaiban szorgalmazta a népfrontpolitikát, és az erdélyi magyarság kulturális és gazdasági fölemeléséért küzdött. A második bécsi döntést követően Romániánál maradt Nagyenyedre költözött, és a dél-erdélyi magyarság egyik szellemi vezetőjeként tevékenykedett, és Erdélyi Gazda című újságot szerkesztette 1944-ig. Szépirodalmi műveit 1944-ig a Vasárnapi Újság, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, a Déli Hírlap, a Havi Szemle, Benedek Elek Cimborája, a budapesti Napkelet és Hajdu Dénes Hídja közölte. A második világháború végén internálták. Târgu Jiuba került, ahol a Zsilvásárhelyi Déli Hírlap című illegális lágerújság vezércikkírója lett. 1945-ben a Magyar Népi Szövetség követelésére, a Groza-kormány idején szabadult, majd 1945–1946 között a kolozsvári Falvak Népe főszerkesztője volt. 1947-től parlamenti képviselő, majd 1947 és 1951 között az MNSZ elnöke volt. 1947–1952 között a bukaresti Romániai Magyar Szó főszerkesztőjeként tevékenykedett, majd lemondatása után az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó kolozsvári szerkesztőségének munkatársa lett. 1952-től 1968-as nyugdíjba vonulásáig az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókját vezette. Elbeszéléseinek középpontjában a székely népélet, a tragikus emberi és társadalmi konfliktusok álltak. A naturalista prózairodalom és a székely népballadák hagyománya hatott ábrázolásmódjára. Szépprózai írásainak erőteljes erkölcsi, társadalmi mondandója van, elbeszéléseinek hősei realista, naturalista ábrázolású konfliktusokban bontakoznak ki. Legismertebb regényei a Vakvágányok és a Lélekvesztő című művek, illetve a Nagyidő című novelláskötet. Életének utolsó éveiben írta meg visszaemlékezéseit Virág alatt, iszap fölött, Fogy a virág, gyűl az iszap és Nehéz szagú iszap fölött címen jelentek meg.<br><br></div><div>Őrhegyi Sándor álnéven is írt. 1984. február 17-én, Kolozsváron hunyt el, a Házsongárdi temetőben nyugszik. 1991-ben szülőházának falán emléktáblát avattak tiszteletére, a házban emlékszoba is őrzi munkásságának emlékét.<br><br></div><div>&nbsp;<br><br></div><div><strong>Kötetei:<br></strong><br></div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Utoljára még megkapaszkodunk (elbeszélések, Kolozsvár ,1927)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Vakvágányon (regény, Brassó 1930. Újabb kiadások: Kádár Tibor rajzaival, 1957; románul Vasile Grunea fordításában, Kolozsvár, 1970; Nagy Pál jegyzeteivel, Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1979)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; A méh a kisgazda ingyen napszámosa (Blénessy Károllyal, Hasznos Könyvtár, Brassó, 1936)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Lélekvesztőn (regény, Kolozsvár, 1941)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Nagyidő (novellák, Benedek Marcell előszavával, Marosvásárhely, 1946)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Írók, írások (tanulmányok és cikkek, 1964)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Válogatott írások (regény, elbeszélések, karcolatok, Izsák József előszavával, Romániai Magyar Írók, 1970)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Virág alatt, iszap fölött (Önéletrajzi visszaemlékezések I. 1971.; 2. kiadás, 1981)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Fogy a virág, gyűl az iszap (Önéletrajzi visszaemlékezések II., 1974)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Száműzetéseim (versek, Bene József 8 grafikájával, 1978)</div><div>·&nbsp; &nbsp; &nbsp; Nehéz szagú iszap fölött (Önéletrajzi visszaemlékezések III., 1985)<br><br></div><div>&nbsp;<br><br></div><div>Kacsó Sándor író elbeszéléseinek középpontjában a székely népélet, a tragikus emberi és társadalmi konfliktusok álltak. Nem csak irodalmi, hanem politikai és társadalmi szerepvállalása is jelentős. Munkásságának és érdemeinek megismertetése, emlékének ápolása a vidék kulturális életét teheti színesebbé. Emlékhelyeinek ápolása, népszerűsítése turisztikai vonzerőt jelenthet szülőfaluja számára.<a href="#_ftn1">[1]<br></a><br></div><div><br><br><a href="#_ftnref1">[1]</a> http://www.kjnt.ro/ertektar/ertek/kacso-sandor-eletmuve-1</div>